Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

odaadóan és boldogan az erős legénykarok játszásában. A legény volt a világon az erősebbik ember, hát a lánynak eszébe se jutott az ellenkezés. Most a szokás miatt elsőbben meg kell állni a lány előtt, meg kell hajolni finoman és mondani: — Szabad? Akkor a lány azt mondja: — Igen. Vagy azt mondja, hogy: — Kérem! Akkor még karon kell fogni, bevezetni a táncos gyűrű közepébe, és ott elkezdeni a táncot. Ilyen a szokás. Minthogyha bábszínházat játszó urak között élne az ember, olyan a parasztvilág is. Ezek miatt a szokások miatt eshetett a Bende Lacin is a csúfság. Az így esett: Odament a négyes lánycsoporthoz, a Maris elé állt, meghajolt előtte és vigyorgott, és úgy mondta ki a táncba hívó szót: — Szabad? Akkor a Borka Maris kihúzta a jobb kezét a pajtása szorításából, fél lépést tett hátrafelé, hogy szabad legyen ott az út a négy lány háta mögé, valahová a kályhához. És mondta méltóságosan: — Tessék! Minthogyha a Laci utat kért volna, szabad helyet, hogy egy lánysoron keresztül a kályhához mehessen, és nem is egy lányt kért volna a tánchoz, a Borka Marist. Hát ez volt a csúfság. Hogy a Maris visszautasította a Lacit, aki táncba hívta. A lányok nevettek. Lacit elöntötte a méreg. Az arca kivörösödött, a szeme kidülledt, a keze ökölbe szorult, minthogyha ketté akarná törni a csúfolódó teremtést. De aztán szólt: — No, megállj csak, majd visszakapod te ezt, hogy sírni is fogsz még miatta. 142