Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Sok időre összeszedtem magamat. Felállattam, és így szóltam: — Ne féljetek! Az órát megreparálom! Az apám utódja leszek! Schultz bácsi tovább is ott fog ülni balról az ajtó mellett, Bene atyus jobbról, Jozsinó, te se bőgj!... Te fogod megkérdezni, hogy milyen nyelven parancsol, és mindjárt jelentem a főnök úrnak ... Nekem!... Nekem!... Ezt a szép órát megjavítom! Ne haragudjatok! A madár helyett ember lesz benne, kijön, és beszélni fog ... mesélni fog ... énekelni fog ... nem, csak annyit fog mondani, hogy madár voltam, ember lettem!... Nem is, nem is, csak egy szót. Mi legyen az a szó, mondjátok?! — Gott helf! — vélte Schultz bácsi. — Igen, ezt! Bár ez két szó és nem is magyar, de azért ez legyen! Erre úgyis szükség van. Csak a madár, annak már vége!... Mindenkinek megvan a maga sorsa előre kijelölve — feleltem az öregnek, magamnak és talán még másnak is. Az édesapám halálakor, ezen az estén elhatároztam, hogy átveszem az üzletet, nem tanulok tovább, hanem órás leszek, s a függöny mögött fogom a beteg órákat gyógyítani. Rákiáltok a vevőimre: Szervusz, sógor! No, mi szél hozott erre?! Az összetört antik órát kijavítom, emberrel, aki ezt mondja: Gott helf, és büszke leszek rá. Azt is elhatároztam, hogy mindenáron és végérvényesen meggyógyulok, tornázni fogok, rengeteget eszem, és visszaszerzem a jókedvemet. Végül elhatároztam, hogy nem sóvárgok többet Zsenika után, hanem minél előbb olyan életfeltételeket teremtek magamnak, hogy el vehessem feleségül. 4 Most egymásba fonódó, végtelenül hosszú és mégis megbánkódtatóan gyorsan múló három év következett. A napok között nem voltak választófalak, egymásba folytak, össze129