Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Monoszlóy M. Dezső (1923) - Közgyűlésen

sarkain füstből lengnek szürke szárnyak, pereg a szó: A tények tények, bárhogy is vitáznak. Zöld parajként burjánzik a frázis, közötte tarkáll az élet kék szeme, a szónok néha a semmibe sandít, a paradicsomlevesem vajon látja-e s a spékelt borjút, amit tegnap ettem? Pereg a szó: Engedtessék meg, hogy ez lehetetlen, hogy ez lehetetlen, hogy ez lehetetlen. Ha horkolni tudna a rántotta, sárga habot fújna, olyat, mint a porzó, kilenc szarvasbikát kerget hét vadorzó, kilenc törve héttel, pereg a szó, pereg: Hit nélkül az ember, mondják, kire néz fel? Kire, kire néz fel? Kire, kire néz fel? Csikorgó felvonó a szavak és a számok, meg kell fogózkodni a fűzöld fák között, a szívembe a szerelem beleköltözött, csillagok úsznak az autóbusz tetején, fejemben fordítva szalad a táj, bárhogy morog a mindazonáltal s a kecskeszakállú ugyebár, ugyebár, ugyebár. 159