Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Farkas Jenő (1923) - Tavaszi örömének

őzikenyomban a víz ragyogón nevetett, fenyők ága hegyén üde zöld pamacsok dudorodtak, tobozok hullottak, jelezve, hogy fut a tél, s a tavasz fenn a kék ég vizein a fellegek habpatyolatját kifeszítve repül. Miként jó falatot várva a szájban a nyál összefut, úgy fut a hólé a völgyek ölén a réti virágok elé, ibolyák gyökerét táplálja tiszta erekkel, kökénybokrok ölét szikkasztja, somfa aranyát serkenti, és a mandula ágán rózsaszínű csókok virággá tömörült ízét kelti csörögve. Nyílj ki, hű madaram csőre! Cinke, beszélj! Fenyves! Zúgd el a télen álmodott tarka mesédet. Szép, szelíd szarvasaim! A fű már zöldül a völgyben. Szűz nyírfa! Az álmod vágy s szerelem volt, most majd levelek milliárdja lep el, s minden kis levél kicsi száj lesz, minden szájra ezer csókot szór a vidám nap, minden csóknak íze csiklandós, halk nevetés, s csiklandós nevetésben sok ezernyi karnak vérpezsdítő ölelése feszül majd. 94