Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Farkas Jenő (1923) - Betegágyon

s amit még az se látott, ki szeret híven, az orvos meglátja majd szívem, s tüdőmbe néz. A hangok tompák lesznek, a kések élesek. Ilyen lehet az emlékezet, midőn a csendes hangulat tavát régi boldogság sirályának szárnya borzolja fel. A perc szalad, s az álom színtelen marad. Ha majd felébredek, és lesz erőm, hogy réveteg szemmel megsimogassam az ablaküveget — megkeresem az első csillagot, s elmondom neki: most már nem halok meg. Élek. És aki vár, félt, szeret, észreveszi, hogy ébredő szememtől az a csillag még izzóbban remeg. Ne félj. Nem változom sokat. Csak szemem lesz mélyebb, s arcomat becézgeti a sápadt alkonyat. Homlokomra a hajnal harmatot szitál, s míg hallgatok, a régi szókat megleli szívem. Akkor majd vidám füttyre áll a szám, és aki szeret, meglátja fenn a csillagok szemében visszanevető két mély szememet. 92