Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Bábi Tibor (1925) - Mindig csak út voltam

M indig csak út voltam Mindig csak út voltam vagy híd, dübörgő, súlyos láb alatt a szerény kövezet. Jó lenne már egyszer azt érezni, hogy a cél is — én vagyok, A hajam őszül, fogam odvas; kimúlok egy nap, mint az elkoptatott, szegény szerszámok: egy nap majd ottfelejtenek valami ócska polcon, a megrozsdult szögek közt, poros pókhálók mögött. Szigorú a rend anyagcseréje; fölszít lassan és elemészt, mint olaját a viharlámpa. Nyersanyag vagyok a nyersanyagban: egy csepp a soksok csepp között. Önnön fényében tán meg sem érzi hűséges különfényemet. Csak egy vigasztal: a vihar se veszi észre, hogy árva különfény vagyok. 36