Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Bábi Tibor (1925) - Noé bárkája

Noé bárkája Noé bárkája: állatkert úszik az ég alatt. Megszelídített fák, gyepágyak, sápadó virágok tapadnak szomjasan a hűs talajba, csenevész bokrok, füstölgő, korcs szenvedélyek; a rég letarolt őserdőnek csak hamva, üszke itt e kedélyeket borzongató séta. Nyelvem alatt valami vad madár elhalt rikoltása, torkomban oroszlánok tompa bődülése, talpamban, izmaimban a párduc és a farkas nesztelen lopakodása, s én fehér ingben, vasalt ruhában, civilizáltan álldogálok, ketrecen, rácson kívül visszabámulok a ködbe, redves, villózó sötétségbe. Álarc az arcom, íme, lássatok, mulattat engem is e majmok torz, trópusi vidámsága. Idegeimben egy el nem robbant robbanás feszül, s titkolt félelem borzongatja bőröm, mikor a szél, halkan és óvatosan, védtelen hagyott hátam mögött a nyírt pázsit füvére lép. Üvöltenék, menekülnék — ó, vissza, vissza az időbe — 30