Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Bábi Tibor (1925) - Sic itur ad astra

az egész jövendő, mint e pici szentjánosbogár, mely a langyos esti szélbe röppen. Szállj, zöld fényű, parányi csillag, ' álmunk, az elforgó égitestek árnyékában ballagunk alattad, s könnyed, biztos lépteink nyoma, bár láthatatlan, itt marad utánunk. IV Csak ez a fáradtság ne lenne, a meggyötörtek és legyőzöttek fáradtsága. Ezerévek terhe a vállán: ó, hát így megy el, ilyen vigasztalan, ilyen reménytelen a kivénült gyalogos?! Obsitján pecsét s fukar elismerés, ballag egy elhagyott dűlőúton valami megálmodott ház vagy tanya felé, s egyre gyakrabban tart pihenőt. Parasztősök ágyékából szakadt ki, s mire hazaér, a kopott küszöbre roskad, leszottyan az üres tarisznya, kulacsa koppan, nem volt benne soha se víz, se bor, szomját keréknyom vagy tócsák vize oltotta. Az a ház is: volt — nincs, valahová a téren s időn túlra libbent, elszállt a kútgém, a karcsú jegenye is. 28