Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Bábi Tibor (1925) - Sic itur ad astra

Sic itur ad astra I Megyünk — ahogy a fehér utak mennek, két sorban álldogáló fekete fák árnyékában. Ó, félek, ránk zuhan a tántorgó sárga holdkorong. Már semmi, semmi se biztos, már minden összefolyt, mint a sötétség a fénnyel, mint a színek a szürkeséggel. Érzed-e, minden oly bonyolult? A szerelem gyűlöl, a fagy megperzsel, akár a tűz, s kormoz a láng, ami él, haldoklik, de mondd, fordítva igaz-e Én nem tudom . . . A csók s az ölelés mire jó, csak aggodalmaink, sötét gondunk szaporítja, s nem feledtet, nem vigasztal. Görnyed vállunk az eljövendő terheket sejtve, mitévők legyünk?