Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Rácz Olivér (1918) - Otthoni táj

Otthoni táj Már bágyadt piros bogyója a magyalnak, már suhan az est, és a domb tetején három vén vadgesztenyefa ballag. Bozontos lombjuk rekedten susog, halkan dörmögnek, mint a mesefák, vagy országúti, fáradt Krisztusok. Csöndes szavukban nincs vád, fájdalom, se untató csalódás, tűnt remény, csak bölcs merengés, áldott nyugalom. Léptük nyomán piros levél zörög, fejük fölött aranyvirág a hold, lábuk alatt a Hernád hömpölyög. A kőkeresztnél sorban megállnak, derekukon meglibben a palást; fontos és titkos jelekre várnak. Három vén borzas vadgesztenyefák összehajolnak, úgy lesik az őszt, mint bandukol a hűs réteken át. 207