Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Ozsvald Árpád (1932) - Arkhimédész

Arkhimédész — Ne érintsd köreimet! — kiáltott Arkhimédész, mikor a vad római katona megállt hetykén, szétvetett lábakkal a szoba közepén s a homokba írt ábrákat eltaposta. — Ne érintsd köreimet! — kiáltotta másodszor is, de villant a kard, s az ősz tudós merev ujja utolsó furcsa görbét karcolt a homokon, fehér szakálla bíborszínű vérharmatot permetezett. A katona meg csak állt bamba gőggel, s élesen, hosszan felnevetett. Ó, Arkhimédész, lehet-e körök és négyzetek között élni, kizárni magunkból a világ gondjait? Ez örökké változó világban hol az a szilárd pont, hogy híres csiga soraid kimozdíthassák a föld tengelyét? 188