Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Tavaszodik égen-földön

Ez is jó. Talán a legjobb. Ne pihegj. Nyugodj meg. Takard be térded, csípőd, vállad . . . Fordítsd arcod az ablak felé, hajnalodik lassan. A hajamnak olajszaga van, mondod? Olaj! Pihentess két karod párnás melegén, szerelem . . . Száll már a harmat. A rózsa levelén megül a gyöngy. Csend van. Ne forgolódj, legurulsz az ágyról. Legurul, vigyázz, a csók a szádról . . . Te, szerelem, ha megjövök holnap este, bárhogy káromkodom is, ne szólj vissza, nem tudod azt, mily nehezen enged föl a föld a téli fagy után. Csókolj meg. Takard be vállad. Én is behunyom szemem, egy óra időm van még reggelig. Csak ne lennék oly nyugtalan, mint a szél. . . Hallod? Fölkerekedett, söpri már az utat a nap előtt. Mégiscsak keljünk fel, talán főzzünk egy teát, szerelem. Nyugtass meg egy csókkal még, cukornak is jó az a csók . . . 128