Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Vozári Dezső A tékozló epilógja A lélek összetört, összetörik a test is, Mi zárja le a kört? Ármány? Bitófa? Pestis? Rozsdásodom, habár voltam én is gavallér; futott a víg batár s gurúlt, gurúlt a tallér. A tallér elgurúlt én is gurúltam véle. Hagyjuk e kusza múlt árnyékát. Mindenféle szenzációkra vágy az ember nyughatatlan, izzad velem az ágy, mint tűz felett a katlan. Ablak mögött tavasz, nyár, ősz, tél andalognak, de engem behavaz szennye az angyaloknak. ízt, színt, szimfóniát! ringasson anyamell! dicsérjen szóvirág! A lélek útrakel; nem aratott babért, elázott, semmivé lett. Jobbfajta szivarért eladó itt egy élet! (193?) 78