Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

„Forradalom" — mondottuk, agyonvertünk néhány embert s nyugodtan éltünk tovább. Ekkor már feltornyosodtak a paragrafusok, melyek ítéltek a szabad és tilos dolgok felett. VI Szépen berendezkedtünk: megtanúltuk az alkoholt, a nikotint s a parfümöket. Művészeteket teremtünk, hogy jó dolga legyen szemünknek, fülünknek. Hangunkat megnövesztettük: mi vagyunk a teremtés koronája s nagy könyveket írtunk otromba betűkkel: Tudomány. VII Közben eltelt néhány évezred s most már lassan észrevesszük: tulajdonképpen nem is tudjuk, minek is jöttünk le akkor a hegyekből? Pedig egészen bizonyos: valamit kerestünk a völgyben... (1927; Márai Sándor CassoiM (Metszet,1928) A spájzban szőlő lógott és dió, A Hradován méterre állt a hó. Egyszer Rákóczit hozták haza reggel, Kézenfogva vitt apám a menettel. A dóm úszott a ködben, mint egy várrom, Valami nagy és biztos e világon. Kapuja fénye ködös és opálos, Körötte él halkan a kicsi város. 37