Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989
Életrajzi jegyzetek
is. A J. Emil Ruskoval közösen írt Červená opica (A vörös majom) című színművét a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház mutatta be. 1945-ben, Budapesten érte a halál. Verseskötetei: Elfojtott könnyek (Budapest, 1911); Köszöntés messziről (Budapest, 1916); Búcsúzó (Kassa, 1927); Felkiáltójel (Kassa, 1939); Testamentum (Budapest, 1942); Szabadság himnusza (Budapest, 1945). További munkái: Gobelin (elbeszélések, Miskolc, 1914); Aranypohár (regény, Budapest, 1914); Úri kaszinó (regény, Kassa, 1926); Hamlet, dán királyfi (regény, Kassa, 1929); Murin-há z (regény, Kassa, 1932). FÖLDES SÁNDOR 1895. január 12-én született Temesvárott. Filozófiát és jogot tanult, ám tanulmányait félbeszakította az első világháború. Orosz hadifogolyként bejárta Mongóliát, Mandzsúriát. Részt vett az 1918/19-es magyarországi eseményekben, majd a Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába menekült, ahol Komáromban telepedett le. A húszas években részt vett a baloldali mozgalmakban és a kommunista párt munkájában, egy ideig párttitkárként dolgozott, a harmincas években azonban a polgári mozgalmakhoz és lapokhoz került közelebb, s végül a kormányt támogató Magyar Újság munkatársa volt. 1938 után nem közölt több verset. A második világháború után Budapesten élt, előbb a Magyar Távirati Iroda, majd nyugdíjba vonulásáig a Magyar Rádió szerkesztője volt. 1968 júniusában hunyt el Budapesten. Verseskötetei: Emberország (Komárom, 1922); Tömeg (Komárom, 1923); Némák indulója (1935). További munkái: Én öltelek meg? (elbeszélések, Komárom, 1926); Új játékok új színpadra (színművek, Komárom, 1926). MÉCS LÁSZLÓ 1895. január 17-én született Hernádszentistvánon. Kassán járt iskolába, a premontrei gimnáziumban érettségizett, majd belépett a premontrei kanonokrendbe és pappá szentelték. Magyar-latin szakos tanári képesítést szerzet Budapesten, ezt követően rövid ideig Kassán tanított, majd 1920-tól előbb Nagykaposon, később, 1929-től 1944-ig Királyhelmecen lett plébános. 1939től a Vigília szerkesztője, 1941—42-ben pedig, Possonyi László oldalán, a lap főszerkesztője. 1944 után az irodalmi élettől visszavonultan élt Pannonhalmán, Csornán, Türjén, Bakonybélben, 345
