Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Utószó

versének, ezért van hely benne a teljes jogfosztottság és embertelen üldöztetések 1945-1949 közti három-négy esztendejéből származó, máig kéziratban levő, illetve — lévén hogy Csehszlovákiában a magyar könyv- és lapkiadás szünetelt ebben az időben — a Magyarországon publikált opuszoknak, s ezért kerülhetett bele az 1968-ban emigrált Monoszlóy Dezső Bécsben írt verse, s ezért szerepelhetnek benne Varga Imre, Krausz Tivadar, illetve e sorok írójának a már Magyarországra való áttelepedése után írt versei is. A válogatással nem volt s nem is lehetett célom a hiánytalan névsorolvasás, jóllehet a Szélén az országútnak a maga nemében a hetvenéves csehszlovákiai magyar költészet máig legteljesebb összefoglalása. S noha már jeleztem, mennyire tudatában vagyok annak, hogy abszolút és minden elemében megbízható értékrend, ízlés, irodalom-, illetve költészetszemlélet nincs, munkámban elsősorban — természetesen egyfajta általam értelmezett — minőség, érvényesség, hitelesség szempontjaihoz igyekeztem tartani magam. Ez a magyarázata annak, hogy talán eddig alapverseknek tartott, sokat idézett szövegeket hiába keres majd e válogatásban az olvasó, s annak is, hogy egyes szerzők, illetőleg egyes törekvések, irány(zat)ok, poétikák az eddigi antológiáktól eltérő (hang)súllyal szerepelnek a megelőző lapokon. Ugyanekkor viszont ezen a kb. négyszáz oldalon arra is kísérletet kellett tennem, hogy tematikai, világszemléleti, poétikai stb. sokféleségében a valóságoshoz lehető legközelebb eső képet mutassak fel hét évtized csehszlovákiai magyar költészetéről. Éppen ezért talán megbocsátható, ha egy-egy, a csehszlovákiai magyar költészet egészét tekintve meghatározóínak vélt) szín, mozdulat, irány miatt az általam olyannyira mérvadónaktartott minőségelvtől is eltekintettem — ámbár csak bizonyos mértékig — olykor-olykor. Végezetül arra törekedtem, hogy a válogatásban teljes verseket közöljek, ám egy-két esetben — lévén hogy a hosszúverseknek, az akár kötetnyi terjedelmű verskompozícióknak a csehszlovákiai magyar költészetben (is) igen fontos helyük van — ettől az elvtől is el kellett tekintenem, hiszen a csehszlovákiai magyar líráról felmutatott képet torzította volna el, ha az antológiában legalább néhány részlet erejéig nem kapnak helyet Győry Dezső Emberi Jwngjához, Bábi Tibor Könny a mikroszkóp alatt-jához, vagy a Pozsonyra és a kisebbségi létre immár Budapestről visszatekintő Varga Imre által írt Szelek városához hasonló nagyívű kompozíciók. 339