Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

ha leejteném a szivem, tán már össze se törne. (1927) Tamás Lajos Négy fal között És lassan elhervad a dac És lassan üszkös lesz a máglya. Csak bandukolunk, ki virággal, Ki virágtalan a halálba. Alig tudod, hogy mit akarsz, Hétköznap van, vagy ünnep? Az idő csupán egy srófra jár: Órák támadnak s tűnnek. Meg ne mozdítsd a kezedet. Ha túlnőtt rajtad a sorsod. Szám vagy csupán száz szám után S mit más összead — te szorzod. Ha újjonganak, hogy csúcsra érsz, Tekints lassan a mélybe. A bölcsesség függönyét vond A tűző fény elébe. (1927) Jarnó József En francia cipőben járok s kivasalt nadrágban. Vigyázok rá: tiszta legyen gallérom s rendesre fésülöd a hajamat is. Szakállamat naponta borotválom s leráspolyozom a körmöm széleit. 33