Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Keszeli Ferenc Vihar előtt a klaviatúrán legyek mászkálnak Kirekeszted a Részt a részből, a gyávaságból a vakmerést, a szertefoszlott Nagy Egészből a Semmit felverő zöld penészt. Bekeríted a részt a Részbe, a megfontolatlan vakmerést — belevered a szent egészbe a hiányon nyitott néma rést. Beköltözöl a néma résbe, versből némaságba költözöl. Kiállsz a bamba jégverésbe és celofánokba öltözöl. Zörögsz, mint tolvajban az éhség. Mint egyenruha a csőszökön. Eltátott szájban vak meróség, beszari átok az ősökön. Az ősokon nemes penészek. Szőrösek, mint a cefre bőre. Alatta néma, vak merészek — Dudálnak „búra, borra, nőre". Nem érted?! Hát akkor ne értsd meg! Majd megérti helyetted senki s magára vállalja vétkeid, vagy a vétkedet elfelejti. (1989) 329