Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

nem tartozom, mert az istennel van a legtöbb bajom. Mondom azt is, hogy lúdtalpas vagyok, hogy negyvenhármas cipőt hordanék, ha kapnék kényelmes cipőt. Mondják: ne politizáljak s ez különben sem ide tartozik. Mondom: én politizálni más kérdésben szoktam s nem itt, bár kényelmes cipőt itt sem lelek, pedig szeretnék akkor is, ha meztélábas volt a nagyapám. Mondom a szemem, a hajam színét, testsúlyomat és kedvenc költőimet, lakcímemet és összes állandóimat, miként azt is elmondom, mi bennem csupán átmenet, hangulat, netán kábulat bennem. És hivatkozom. De rám szólnak, hogy ez nem ide tartozik, és közlik velem, hogy nem hiszik: én én vagyok. Mi mást tehetnék, bizonygatom, hogy én igenis én vagyok, hogy nem vagyok évelő, és nem ontogenezis útján jöttem a világra. Hogy meg is fogok halni, hogy eltemetnek, de élek egyelőre, és én én vagyok, én leszek a saját sírkövemen, a saját szobrom talapzatán, a rólam elnevezett utca sarokházain, a rólam elnevezett terek, városok, földrészek, glóbuszok, galaxisok sarokházain. 323