Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Állj mellém. Fogjad kezem, s mutass utat, hogy merre menjek? Légy anyám, hitvesem, védangyalom. Légy mindig nő, akinek homlokáról lepattan minden szenny, hazugság, rágalom. Légy boldogság, enyhítő nyugalom, harcra, kitartásra hajszoló parancs. Te légy a sorsom: a marcangoló küzdelmek után üdvözítő csók és büszke diadal — s nyisd meg nekem egyetlen szavaddal az elvesztett mennyország bezárt kapuját. (1926) Ölvedi László Favágónak szegődtem Favágónak szegődtem én is Az élet nagy őserdejébe. Csapásom alatt hull a szálfa, Egyre kérdem: mikor lesz vége? Törtem, vágtam folyton előre, Csak előre ifjú hévvel. Döntő hitem, vak önbizalmam Ingó lidérclángja vezérel. Néha-néha madárdal hívott És árnyas tölgyek terebélye. Vadméz, eper és gyönge harmat, Ezüst forrás lelkem sebére. Haldokló, bíbor alkonyatkor Megzendült minden halk fenyőtoboz. Holdas úton az erdő lelke járt, Kezében pengő, dús aranykoboz. 31