Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

III Apámmal a harc közepén álltunk. Előttünk a nincstelenek hada, megettünk a trónkövetelók. Mama a hátsó sorok egyikében kicsi húgom koporsóját szorongatta. Ne félj, mama, találkozunk még, kiáltotta apám rémisztő némasággal. Barátaim, mondta valaki, búcsúzzunk el, barátaim! Porba hullt, nyelvtelen harangok zúgtak, egyszer csak nagypapa elveszett. Nem szólt, nem is intett sután, fönn az égen baktatott ismeretlen csillagok között. lent a föld mélyében három virág nyílik százezer halotton százezer liliom azon tollászkodik százezer vad pille mindegyikük szárnyán írott történelem százezer vad pille szárnyát csattogtatja kriptafolyosókon fölfele indulnak legelöl nagyapám mellében bajonett mutatja az utat vállig csonkolt karral megette dacosan ezer Vitéz János téli öltözékben likacsos üleppel ezek lába nyomán száz Holló Fernyiges varázserő híján botra támaszkodva 294