Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

a tűz, a pogromok és repülőgépek halottairól, az X sugarak halottairól, az éhség halottairól a fekete síkságok, a csonttáégett erdők, az orosz föld halottairól, az áradás halottairól, a valutagörbék és spekulációk halottairól kik ébredéskor haltak meg, volt kit java álmában gerincére szúrtak a véres szalmazsákokon, nemzés közben meghalni az sem jó az orvosok, a spirocheta, a tuberculum, az álom a vázkórság és a pubertás halottairól, a közös családi ágy halottairól az iskolák halottairól, hallottam egyet a palatábla vert agyon s az epidémiák, a karanténák s a mésszel dezinficiált gödrök szomorú hulláiról a transzmisszió, a benzinmotor, a dinamók és generátorok, a gőzkalapács, a szecskavágó, az elevátorok halottairól a fűrészmalmok is elfűrészeltek sokakat, sokakat más malmok őröltek fel a gigantikus szivattyúk holttereiben jaj, szoronganak a hullák a waggonok pufferjei közt, a szemaforok zöld és piros homlokán, a sínek párvonalasain és a romantikus töltéseken szintén hullák szoronganak a gőzhajók, a kábelek, a caissonok, a mólók és a világítótornyok (fároszok) szövevényeiből pedáns utak vezetnek a tenger temetőibe az anyák mosónők voltak, az apát bizony leütötte a hajókötél, ácsokat és kőműveslegényeket ismerünk, kik bénán lehullottak a 60 öles traverzek fészkeibül kapucinerbe fulladt kis pincérlegényeket és jaj hányan vesznek el a borbélyboltok cintányérjain hányan a rengeteg városokban, a kanális, a hólapát, a sár, az aszfalt, a füstfogók, a szemétkocsik, a vámházak zűrzavarában emlékezzetek a börtönök, a csönd, az unalom halottairól, a tébolydák halottairól, ők nehezen halnak meg, róluk gondoskodik az állam a sztrájkok halottairól, a csavargás és a korcsma halottairól templomok halottairól, kit szenteltvízből fulladtan húztak ki, ki szörnyet halt a tömjénfüstben a bálványok szörnyű képletei 21