Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Keményen álljak? Állok is, lám, szétvetett lábbal, csorba karddal; jöhet a sárkány, jégverés is, nem kell már pingált mentőangyal. Koponyám kemény — bogár, virág, madarak, bokrok, Gömör dombja! Növeszti már a cserfa ága leveleit a homlokomra. Szólít a mező, hív az erdő, párducvér cseppje kering bennem, aranysörényű, izmos pejló feszül futásnak szép szívemben. Erős vagyok, mint soha eddig, már ne reszkessen értem senki. Bár elmegy erőm ébresztője, varázskorsaját itt felejti. Madárrá válik, kék madárrá, mese-leánnyá, s messze röpül. De visszajön! S e gyönyörű hit egy percre sem hagy már egyedül. (1962) Gál Sándor Hunyt pillák mögött A rádióban Liszt-rapszódia zeng Az ég mosdatlanul komorul a dombra A kutya két lába közé dugja orrát morogva Szirmát hullajtó rózsatő mereng Temetőben elúszik sok kőhajó Emlékek vágyak hitek csobognak Idézve kínt örömöt s a téli holdat Hunyt pillák mögött szállong a hó 149