Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

nagy száddal, kajla füleiddel, ahogy két puha öklödet rikácsolva az égre rázod — hát te még most is azt hiszed, hogy megválthatod a világot? Hová lettek barátid, a próféták, apostolok s a többi szentek? Ne kutasd, talpuk nyomát sem láthatod, mind megugrott az égi úton gyáván, s az Olympos megett, az enyhe napfényben, horkolva szunyókálnak az istenek. Magad maradtál. Menteni akarsz? Hát mentsd meg magadat. Ember emberek közt nem gyávább, mint nyulak közt a nyulak. Nem vagy próféta, sem apostol; légy menekvő, légy menedék magad számára, legalább másra nem hárulhat a vád, ha lángra kap, s fejedre ég. (1939) Berkó Sándor Nyár Valami isten fekhelyét őrzi csendjével ez a rét? Olyan könyörgőn fonja, lám, körül a fű is a bokám, mintha azt sírná: jaj, vigyázz, ha nem kiméled derekam, az issten álma odavan. 101