Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Szenes Erzsi Laco Novomeskýnek Oh vers, szegény, mire születtél, tiltott gondolat! Most didereghetsz éjben, fagyban. Soha napfényre nem kerülhetsz, sem emberi szájra, hol édes illatként élhetnél tovább, vagy éles pengeként. Vigasz lehetnél talán vagy ír. Oda kell hogy adjalak a kósza, ügyetlen szeleknek anélkül, hogy termő talajra esnél, s egy másik sziv felelne néked. (1939 és 1942 között) Szenes Erzsi Már mind a házak börtönök Már mind a házak börtönök, rabokat rejtegetnek, ha eljő az este. Minket már csak a halál látogathat, s a csillagok az ablakhasadékon. Éjszakáról éjszakára, nem hallani egyebet, mint fel-alá járni a porkolábot, mint méri súlyos bakancsaival a macskaköveket. De gyűlöletünk kifér a kulcslyukon, s kitartón követi e lépteket. 99