A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Duba Gyula - A viharok időszaka

és minden lelki erejét arra összpontosította, hogy legyőzze önmagát és higgyen neki. De csak délfelé lett annyira meleg, hogy fürödni mehettek. — Az ernyőnket pontosan a megszokott helyre állítjuk fel. — A férfi megpróbált lelkesedni és fesztelenül örülni. — Emlékszel, oda, ahonnan tavaly kitúrt az az erőszakos nyugatnémet házaspár! Micsoda kicsinyes népség, hajnalban keltek, és korán reggel már itt voltak, szétteregették a mesés nyugágyaikat a mi füves szigetünkön, elterpeszkedtek rajtuk, és tompa mosollyal figyeltek bennünket, ahogy megérkezünk és helyet keresünk... — Alig lézengnek a strandon — jegyezte meg az asszony, mintha oda sem figyelt volna és most ébredne gondolataiból. — Hiába, szezon vége van már, a fagylaltárus is becsukott. Elmúlt a főszezon. Mindig elmúlik valami, kínlódott a férfi hangtalanul, későn vesszük észre, hogy elmúlt, amikor már nem térhet vissza. Keresett egy súlyos, lapos követ, és a napernyő vasszárát beleverte a fűsziget közepébe, a földbe. — Minek az ernyő — kérdezte színtelen hangon az asszony —, alig süt a nap?! — Istenem - mondta halkan a férfi -, hát élet ez így...? A füves szigetecskére terítette a fürdőköpenyeket, a kopár füves folt tenyérnyi oázisnak tűnt föl a köves tengerpart szürke keménységében — a boldogság szigetének, ahogy tavaly nevezték. Félrerúgott néhány gömbölyű kavicsot és egy őszibarackmagot; a maga köpenyét az ernyő alá terítette, az asszonyét melléje, úgy, hogy süsse a nap. A felesége még álldogált felette és nézelődött, aztán hogy a férfi elnyúlt a köpenyén, ő is levetkőzött és lefeküdt, tenyerével beárnyékolta a szemét. — Érdemes beolajozni magamat? Mit gondolsz, érdemes? — kérdezte. — Érdemes — felelte fegyelmezetten a férfi —, mindent érdemes megtenni, amit megteszünk. — Menjünk a vízbe, aztán majd bekened a hátamat. Egyenletesen szeretnék lebarnulni, és nagyon szeretném, ha nagy meleg lenne... Nagy és sok meleg, igazi forróság, tudod, mint a Fekete-tengernél... Igaz, oda júliusban mentünk, főszezonban... — Már megrendeltem számodra a kánikulát, szívem — mondta fanyar mosollyal a férfi. — De igazad van, gyerünk úszni, aztán majd bekenem a hátadat... Nagyszerű volt a tenger vize. Egészen átlátszó, lágy és meleg. 96