A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - Táncika

benned van. Az ízlés biztonsága nélkül milyen vagy, na milyen? Te és mások, a tömeg, a divat minden hullámára felkapaszkodó. Nekünk pedig állandóság kell, mert gondolkodást csak biztos ízlésre lehet építeni. Te nem így gondolod? Mert ha nem így van, a népművészet egész mozgalma csak táncikálás meg kornyika... És ezt a nőknek kell elsősorban tudatosítaniuk, ők ezt jobban érzik. Ha rajtam múlna, a kis számú közösségekben visszaállítanám a matriarchátust: az anya, a nő az érzelmek sugárzója. Még világítottak az ablakok, mikor a házhoz ért; egy morva családnál kaptak szállást. — Eltévedtem — mentegetőzött nevetve. — Rengeteg ember, és mindenki másként beszél, ez Bábel, táncos Bábel... Még jó, hogy megtaláltam az ösvényt. A konyha hosszú asztalánál ültek, és apró poharakból szilvapálinkát ittak szürcsölve. A fejek már meghajolva tisztelegtek az asztal lapjának. A koreográfus lány nem engedte magához a karoslócára: — Vendég úr, ide — mutattak egy külön székre a háziak... — Ezt kóstolja, harapjon előtte és úgy, mi már a magvánál tartunk, a szilvamagnál. Azt beszéltem éppen, hogyan csináljuk mi, mert ilyen italt másutt sehol az országban nem képesek párolni. Türelmetlenek, tudja, sietnek, hamar akarnak sokat. — S mi a recept? — Előbb csak gusztálja, a nyelve hegyén kezdje, onnan lassan eressze tovább, száz íze van, mi ősrégi szilvások vagyunk... Érzi ezt a kesernyét, a száj minden részében más ez a kesernye. így, nem csak leönteni, próbálja körbejáratni a kortyot, úgy, és csak aztán ereszteni tovább, mikor már örültünk is neki, visszatartani, mintha egy szépségnek fogná a kezét, az ilyen ital játék is, vendég úr. — S a recept? — A titok, tudja, a maggal kezdődik, a szilvamaggal, először is mi kimagvaljuk a szilvát, utána megtörjük — ezt jegyezze meg —, nem daráljuk, apró darabokra törjük, összekeverjük a masszával, aztán egyenletes melegen erjeszteni kezdjük. Hát nagyjából. Ceremónia ez, mert az anyag szeszélyes. Mint az asszony. Mert persze tudni kell a szilva érését, válogatni kell, mert a hibása nem mehet a kádba, a szárát le kell kapdosni, idegen anyag sem zavarhatja az átalakulást. Ceremónia ez, ahogy a szüret is meg a borcsinálás... No, kóstolja, ahogy mondtam. A karmester ujjai most is valami ritmust kopognak, az újságíró alig mer ránézni, attól tart, ha találkozik a tekintetük, a másik csak egyet mondhat: 47