A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Vajkai Miklós - A Vár

Nyugatra mocsár terült el. Fák, bokrok burjánzottak a mocsárban. Északnyugatra a mocsár beláthatatlan tisztásnak álcázta magát. — Ragyogó vidék ez — mondtam Mihálynak. — Színekben, nqvényzetben, hepehupákban gazdag vidék. Az elkövetkező időszakban bejártam a keleti területet is. Tán háromszáz kilométeres termékeny síkság húzódott a mészkőmagaslatokig. Munkánk különben magánügy volt a javából, afféle amatőrködés. A tizenötödik esztendőben váratlan esemény történt, megleltük a Várhoz vezető utat. Ettől kezdve az esztendő valamennyi napján dolgoztunk. Ha csupán néhány órácskánk volt, kikocsikáztunk a várhoz. Huszonnyolc hónapi munka árán megszabadítottuk az utat a gaztól. — Mondja csak — kérdeztem Mihályt —, milyen gazdagok lehettek a Vár lakói? — Roppant gazdagok. A Képes Krónika szerint szívesen járt ide IV. Béla király is. — IV. Béla szegény volt, akár a templom egere. Ahogyan én a megvert, megszégyenített királyt elképzeltem, tán még lovaglócsizmára sem telt neki. A tanító, ez a kiskaliberű emberke duzzogott egy darabig, majd azt mondta: — Tizenhét és fél évig mást sem tettünk, mint ezt az áthatolhatatlan őserdőt irtottuk. Most már magán a sor. Cselekedjék! Az elkövetkező napon fél esztendőre való élelmet és egy ütött-kopott heverőt kaptam, és fönn maradtam a Várban. — Minden jót, Mihály — búcsúztam. — A gyerekeit is olyan odaadással nevelje, mint ahogyan engemet segített. — Úgy legyen! Felhúzódtam a négyes számú bástyára, és onnan figyeltem a távolodó embert. A Vár alapterülete százhúszezer négyzetméter volt, de ahogyan a közelébe férkőztem, úgy éreztem, mintha azt a kocsmát vettem volna be, amelyben Don Quijotét lovaggá ütötték. Pirinyónak tűnt itt minden, és már látni véltem a spanyol regényíró művében szereplő díszleteket: a tyúkólakat, a vályúkat, a részeg kereskedőket és a röhögő örömlányokat. Lassanként megbarátkoztam a Várral. Oly szelíden bántam vele, mint ahogyan az új házastársak bánnak egymással. Bár az idő sürgetett, az első 383