A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

Kiabálni nem mert, mert úgy gondolta, hogy valaki alhat a függönyök és az éjszaka mögött, és a kiabálással felébresztve, kellemetlenséget is okozhat neki. Átsietett a kocsin, hátha a következő kocsiban megtalálja a lányt. Itt is vaksötét uralkodott, egyetlen kapcsoló sem működött. B. B. a kerekek szilaj kattogásában sorra nyitogatta a fülkeajtókat, mindenhová bekiáltva a lány nevét, mert mind kevesebb reményt táplált, amint egyre közelebb került a mozdonyhoz. Már hallotta a mozdony hevített fúj tatását, s ismét egy vaspallón egyensúlyozott át a számítása szerint utolsó vagy utolsó előtti meg nem nézett vagonba. A kocsiba érve rögtön észrevette, hogy a folyosón, vagy valamelyik fülkében világít a villany, és ez új reménnyel töltötte el. Biztosra vette, hogy csakis C. lehet ott az egyik kupéban. A félhomályban még a WC feliratot is el tudta olvasni a folyosó végében, és mivel erős vizelési inger fogta el, benyitott. A szűk fülkében fullasztó ammóniaszag csapta meg, mintha minden részecske a tisztátlanság bűzét ontotta volna magából. B. B. undorát leküzdve vizelni kezdett az egyik sarokban, mert azt már nem látta, hogy merre van a kagyló. Lábát szétterpesztette, nehogy a vizelet ráfolyjon. Ekkor borzalmas sikítást hallott. A sikolyban felismerte C. hangját, és összerezzent. Megpróbált arra gondolni, hogy a hang a mozdony gőzkazánjából szökött ki, vagy a váltók akasztották meg a felhevült kerekek forgását. Valójában minden porcikája C. hangját tudatosította. B. B. vizelési mímelve állt a sarokban, és félt. Az újabb kétségbeesett kiáltás velejéig megrázta. Lehunyta szemét, és mint bárdcsapást, várta a következő sikolyt. C. hangja átfűrészelte a nyikorgásokat, és éppen olyan hosszú ideig tartott, amíg B. B. begombolta nadrágja gombjait. A vécéfülkéből kilopózva óvatosan kilesett a folyosóra, és valóban, a kocsi másik végében dulakodó alakokat látott, az egyikben felismerte a lányt, akinek a keresésére indult. Nem értette, hogy miért dulakodnak vele. Félreértésre gondolt, valamilyen apróságra, amit az emberi ingerlékenység nagyított fel. Azután arra gondolt, hogy talán meg akarják erőszakolni a szerencsétlent, ezért kilépett fedezékéből, és elindult feléjük, mert nem tudta megkülönböztetni az alakokat. Mivel ők elmerültek a tusában, nem vették észre, hogy B. B. közeledik feléjük, és ő sem kiáltott. Három lépésre lehetett tőlük, amikor az egyik alak, aki szutykos bőrkötényt viselt, és sovány, csontos arcát izzadság fényesítette, homlokára pedig összetapadt tincsekben simult csapzott haja, lefogta C. karjait, és a lányt szembefordította a másik alakkal, akitől B. B. azt várta, hogy letépi C. ruháját. De a köpcös, elhízott alak, akinek koponyája kopaszságán a villanyfény csillogott, és nagy, zsíros, dohány- meg naftalinszagú kabátot viselt, egy spárgára 349