A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

a másodperceket kezdte számolni. Minden tizenötödiknél rápillantott az óra számlapjára, s bár csak ritkán, de néha sikerült az időt pontosan mérnie. Aztán gyorsan elunta a játékot. Végiggondolta, milyen olvasnivaló lehet nála, vagy hogy mivel tudná magát elfoglalni, de semmi nem jutott az eszébe, ezért belebámult az ablaküvegbe, amelyben csak a saját sápadt arcát látta. Elfordította a fejét, és a kupé berendezésének a tükörképét kezdte vizsgálni. Arra lett figyelmes, hogy a mennyezet neonlámpájának fénye egyre jobban gyengül. Meg akart bizonyosodni erről, de a fénybe bámulva szeme káprázni kezdett, s mielőtt a lámpa elvakította volna, lehunyta a szemét. Dühösen arra gondolt, hogy most már csak valamikor holnap délelőtt ér haza, és mire kialussza magát, újra este lesz, tehát egy teljes napja elvész csak azért, mert rossz vonatra szállt fel. Amikor kinyitotta a szemét, úgy rémlett neki, a fülkében erőteljesebben rajzolódnak ki az árnyak, a fényesre koptatott fémalkatrészeken is tompábbnak tetszett a lámpa fényének csillogása, s a legszembetűnőbben óráján látsztott a fény gyérülése, mert meg kellett erőltetnie a szemét, hogy ki tudja venni a percbeosztás hajszálvékony vonalait. B. B. az egésznek nem tulajdonított nagy jelentőséget. Azt hitte, szeme még mindig nem alkalmazkodott a látási viszonyokhoz. Mélyet sóhajtott, majd felállt, és szórakozottan kinézett a folyosóra. A folyosó sötét volt, és csak ekkor tűnt fel neki, hogy egyedül az ő fülkéjéből árad ki fény. Óvatosan a következő fülke mellé állt, és bekukucskált a sötétbe, de nem látott semmit. Ekkor hirtelen beléhasított C. és az ismerősnek tetsző alak képe, kíváncsiság kerítette hatalmába, vágy, hogy megkeresse őket, hogy kézzelfoghatóan megbizonyosodjon kettejük valódi létezéséről. Megragadta a fülke fogantyúját, és feltépte. A sötét helyiségből enyhe narancsszag ütötte meg az orrát. Tanácstalanul álldogált az ajtóban, bal kezével a fogantyút tartva. Már-már becsukta volna az ajtót, mikor eszébe jutott, hogy az ajtó fölött van a villanykapcsoló. Felnyúlt a sötétben, tapintása alatt kirajzolódott a vészfék fémhideg, leplombált alakja, a hőszabályozó skálája, majd a villanykapcsoló is. Felkattintotta a kapcsolót, és egy kis idő múlva, mikor a gáz begerjedt, a neoncső pislákolni kezdett, és sápadt fénnyel árasztotta el a kupét. A szeméttartó tömve volt félig száradt narancshéjjal, a csomagtartó hálójában pedig egy napilapot vett észre. Belépett a kupéba, és levette a lapot. Az újság hátlapjának egyik darabja volt csak meg, s mivel azon B. B. nem talált semmilyen dátumot, az egyik cikkhasábot kezdte olvasni. Még az ötödik sorig sem jutott, mikor a folyosóról tompa kattanást hallott. Kinézett, de a sötétség elnyelte a kocsi egész hátsó felét, egybeolvasztotta a kinti 345