A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Talamon Alfonz - Az éjszaka árkádoasi

nagy illetlenség egy idegen szobában engedély nélkül mászkálni, csak azért, hogy az ember egy üveglapra tehesse a kezét, hogy meggyőződjön róla, igenis, ő maga bámulja a szobát egy banális félreértés vagy csoda folytán. B. B. ezért elfordul a képtől, és bocsánatkérően mosolyog, zavartan fürkészi C. arcát, amelyen a félhomályban titokzatos szigort vesz észre, mintha arra készülne, hogy megrója őt, a felügyelet nélkül hagyott gyereket, aki csínyt vagy ördögi furfanggal kiagyalt játékot űzött volna. B. B. ezután óvatos léptekkel visszamegy a székéhez, amely még mindig meleg testének lázától, nehézkesen leül, és töprengő arccal, aprólékos szemlélődéssel a kopaszodás első jeleit keresi C. homlokán, addig a pillanatig, amíg úgy nem érzi, hogy vonásaiban sikerült magát azonosítania C. arcával. B. B. a cigarettája után nyúl, amelyet a kókadozó virágcsokrát nyelő váza mellé tett, teljesen közömbös arccal felnéz a képre, de helyén csak egy feketén tátongó téglatestet talál, mint egy nyitva felejtett kéménytisztító ajtót nézi egy ideig, megrémülve a gondolattól, hogy az idegen talán időközben hátat fordított neki, vagy dühösen elsietett a fal mögötti térbe, mert megsértve érezte magát B. B. miatt, aki kételkedett valóságában. Minderre gondolva B. B. szinte megdermed bársonyszékében, majd kényelmetlenül feszengeni kezd, vajúdik gondolataival és mozdulataival, mintha láthatatlan kötélhez lenne csomózva, s ismeretlen erő feszítené, és most azt parancsolják neki, hogy másszon a képen át az idegen után, aki a valóságban nem is ő maga, mert ő, B. B. most itt ül, és felriasztja az üvegpoharak csengése, amikor C. koccintásra emeli poharát. így hát ülve marad, zakója zsebeiben a felzaklató események után megpróbál feltűnés nélkül gyufáért kotorászni, mert úgy gondolja, hogy ezzel időt nyer, hogy rendezni tudja arcának vonásait, az arcot, amely C. kérdéseire adott megszokott, közvetlen és semmitmondó válaszaihoz a legjobban illik. De B. B. izzadságtól nyirkos ujjai semmit nem találnak a zsebeiben, csupán néhány pénzérmét, amelyek nagyságuk és súlyuk alapján csak fillérek lehetnek meg egy zsebkendőt, amely meglehetősen össze van gyűrődve, bár használva még nem volt, és valami igazolványfélét, úgyhogy miközben óvatosan csúsztatja kifelé kezét, B. B. azon gondolkodik, vajon hol hagyhatta el a gyufát, és nyitott tenyerét a biztonság kedvéért végigcsúsztatja az asztal lapján, abban a reményben, hogy ha szerencséje lesz, talán beleakad a skatulyába, mert elképzelhetőnek tartja, hogy az asztalon valóban van gyufa, de senki nem tette oda, és csak képteleq és megtévesztő másolata egy doboznak, amely B. B. valamelyik zsebében lapul. B. B. valóban megtalálta a gyufát. Igaz, a dobozban már csak hét vagy nyolc szál volt, de B. B. úgy gondolta, 326