A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

sem tudom", suttogta bizalmas közléssel. „Talán még a Szentatya sem", mondta, és hanyagul keresztet vetett magára. „Ki kíváncsi a te nagyszüleidre, édes fiam?," hördült fel egy másik alkalommal, amikor Kondor szerényen aggodalmának adott kifejezést, hogy az iskolaszéket esetleg kellemetlen bonyodalmakba keverhetik majd az ő nagyszülei. „Mi az, hogy két zsidó nagyszülő?... Neked a Szentegyház szent felfogása szerint négy keresztény nagyszülőd van, édes fiam!... De elárulhatom neked, hogy ebben az iskolában, és ennek az iskolaszéknek a jóváhagyásával tanít egy olyan tanárnő is, akinek az eléggé el nem ítélhető, ostoba világi értelmezések szerint négy darab zsidó nagyszülője van. Hogy ki az illető, azt nem árulom el neked, édes fiam. Semmi közöd hozzá." Kondor és Pákh ettől eltekintve pontosan tudták, ki az illető tanárnő. Szépségesen szép fiatal lány volt, testnevelést és német nyelvet tanított, Mittel Máriának hívták, és egy ízben ő maga mesélte el remegő ajkakkal Kondornak: „Az utóbbi időben szörnyű rémálmaim vannak. Sorozatosan azt álmodom, hogy egyszer majd az óráról, a katedra elől, a gyerekek szeme láttára hurcolnak el..." Pákh hosszú hónapokkal később megtudta, hogy Mittel Mária álma nem teljesedett be: hivatalos pecséttel ellátott felszólítást kapott (azokban az időkben a magyar nyelvű írásbeliség csaknem kizárólag különféle színű bélyegzőkkel és pecsétekkel ellátott, hivatalos iratokra szorítkozott), hogy a megszabott napon és az előírt órában, legszükségesebb személyi holmijával felszerelve, vonuljon be a városka külön erre a célra kijelölt gettójába, a téglagyárba. De Mittel Mária nem vonult be a téglagyári gettóba, noha, amint előzőleg már értesült róla, szüleit és két kistestvérét már négy napja beszállították egy másik városka külön erre a célra rendszeresített téglagyári gettójába. „Maga nem megy a téglagyárba, Mária, kedves", mondta a kamarás úr felbőszültén. „Maga hozzám vonul be minden ingóságával egyetemben, a plébániára, és ott lakik majd az én vendégszobámban... Giza néni már rendbe is hozta a maga számára. Azt szeretném én látni, hogy onnan próbálja magát valaki elvitetni! Az én házamból! Az én megszentelt plébániámról!" A szép Mittel Máriát nem hurcolták el a kamarás úr megszentelt plébániájáról. Mittel Mária egy verőfényes, szép nyári napon, a kora 283