A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

Rongyként csapta maga elé papírjait a képviselő. „Pfuj! Az úristenüket, mennyi láthatatlan arc: vannak és mégis láthatatlanok, hogy lehetne leltárba venni őket, bírósági leltárba?" — Tekla — kiáltott a rabra. Amaz felugrott, és vigyázzba merevedett a törvény előtt. — Telhetetlenek — sziszegte ez, s vállon ragadta az embert. — Kapzsik. Egyszerre, sietve mindent a házon bévülre, a kerítésen bévülre, a kalap árnyéka alá. Nagyot. Mocskolják az eszmét, piszkítják történelmünket... azt ismerje be! Farkasszemet néznek. Tekla homlokán vörösen süt a forradás. — Nem vagyok zsivány, képviselő elvtárs, esküszöm. — Indulattól fúlva beszél a rab, reszket kezében a sapka. — Én csak kicsi kereszteződés voltam... Vagyonom nincs, eltitkolt kincsem, aranyam. Semmi... — Háta mögött mégis úgy emlegették: az intéző, a nagy intéző, ez volt a ragasztékneve, nem? — Engedelmével, leülhetek? — Kedvem szerint térdepeltetném, végkimerülésig. Térden állva végig a fél országon, bámulják, faggassák, s minden kíváncsinak el kell magyaráznia a történteket, mindent, de mindent... Tekla engedély nélkül, tétován ereszkedik a székre. — Engedelmével, értse meg, én csak belesodródtam... Én nem vagyok valami nagy fineszes. Zagyváltak rólam sok mindent, azt is, hogy nagyszerű. Ez nem ül. Csak rátaláltam egy nyomra: élni lehet abból, ami nincs... A dolog súlyosságára én csak itt döbbentem rá, a börtönben, mert vidéken, ahol messze van az isten hivatala, az ilyen embernek hamar sza^a nő... És alig van dolog, ami a maga törvénye szerint megy... Én ezt így tudom. És mondja valami költő is, a nevét nem tudom, ő így: „az fáj, ami nincs". Ez nagy filozófia, ezt csak le kell olvasni. Mindenre érvényes: pénzre, boldogságra, gondolatokra — benne van minden... Elhallgatott a rab, látta, ahogy a képviselő jegyzetelés helyett rajzolgat házikót, köréje gyerekeket. „Nem figyel", rettent meg, „eddig még senkinek sem volt annyi türelme hozzám, ha ez is jégen hagy, ismét csak falak... Nekiugrok az ajtónak, a hátammal zárom el, ne távozzon, hallgasson végig", határozta el a védekezés görcsében. — Folytassa — hangzott szárazon. Előbb a verítéket kapja le sapkájával a homlokáról. — Kevés dolog van az életünkben, ami egyenesen megy a maga útján. Engedelmével: elég, ha megír egy kérvényt, és beviszi a hivatalba. Máris stop! Lefékezik. Itt jöttem rá a börtönben arra is, hogy a sokféle hivatal és 27