A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

a Boriskával is végez. Ma valamivel később tértek haza a legelőről — magyarázta. — Addig megisznak egy kis szíverősítőt. Az első tisztelgő látogatás tehát várakozáson felül sikerült: Rogóczi igazgatóhelyettes úr másnap meg is jegyezte: — Nem tudom, mivel vettétek be a kamarás úr szívét, de a félhavi fizetésembe lefogadom* néhány napon belül meghívást kaptok tőle a kerti lugasába... A kerti lugasban a kamarás úr csak a legmeghittebb bizalmasait, jó barátait, a városka válogatott előkelőségeit szokta vendégül látni, s ezért számított megkülönböztetett kegynek, hogy Kondor és Pákh egy hét múlva fehér kartonlapra gépelt meghívót vehettek át Lipták úr, a pedellus kezéből, „egy kis baráti poharazgatásra, a kamarás úr lugasába". Lipták úr tiszteletteljes meghajlás kíséretében nyújtotta át a fehér kartonlapot; ünnepélyes arckifejezésén meglátszott, hogy tökéletesen tudatában van az ügy rendkívüli jelentőségének. A meghívás ezúttal az időpontot is megjelölte: „Az esti fejés után egy órával..." A lugast, akár a tornácot, vadszőlővel futtatták be, a vadszőlő sűrű indái alatt széles, kényelmes, tarka párnákkal borított körpad húzódott végig, a lugas közepén földbe cövekelt, terített asztal várta a tanár urakat. A kamarás úr a körpad szabályos ívét megszakító, terjedelmes, fonott kerti karosszékben fogadta őket, széles, kedélyes arcán baráti mosollyal s a lábán felfelé kunkorodó orrú, gyöngyökkel kivarrott, tarka török papucsban. A lugas egyik faragott oszlopáról ódon, cifra petróleumlámpa csüngött alá, a többi oszlopon színes virágokkal teli virágtartók pompáztak, s amikor az idős hölgy az asztalra állította a harmatos palackban pirosló kadarkát, a lugas annyi békés szépséget árasztott szét a csendes estbe, hogy Pákhnak önkéntelenül Radnóti Francis Jammes-fordítása jutott az eszébe: A ház rózsával lenne itt teli s dongó darázzsal... Ez a kép és ez a hangulat hosszú hónapokkal később sokszor felködlött előtte, akár egy messzi, valószínűtlen, mesebeli látomás. De Radnóti akkor már nem fordított Francis Jammes-költeményeket, hanem az Eclogáktól búcszúzott, és a Razglednicák utolsó üzeneteit jegyezte fel kis, bori noteszébe, s a romos ház, amelyben Pákh akkoriban negyedmagával tanyázott, nem büszkélkedett vadszőlővel befuttatott lugassal, s nem rózsával s dongó darázzsal volt tele, hanem üres töltényhüvelyekkel, lőporfüst bűzével és halálfélelemmel. S miközben a bombázások ritka szüneteiben Pákh megpróbált lélekben elszakadni a háborútól — ez 264