A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Mács József - Haldoklás
— Jól van — hagyta rá a feleségére. — Ahol két gyerek eszik, jut a harmadiknak is. Harmadik gyermeküket is világra hozta a felesége, de nagy-nagy csalódás érte őket, mert lány lett az is. Elgondolkoztatónak találta, hogy a felesége a lányokat négyévenként szülte a világra. 1930-ban, 1934-ben és 1938 legutolsó hónapjában. Akkor már megnagyobbodott az ország a Felvidék déli részével s Bácska-Bánáttal, gondolta, gyarapodjon a családja is. Beállíthatta volna így is a dolgot, ha pályázott volna a Horthy-világ elismerésére és az esetleges kitüntetésre, de eszébe sem jutott. Boldog házaséletet élt a feleségével, nem érdekelte őt különösebben a falun végig-végigcsordogáló pletyka, a kirobbant német—szovjet háború sem nagyon, hiszen a Hangya Vezérigazgatóság felmentést eszközölt ki számára, nem kellett bevonulnia, frontélettel megismerkednie, élte a pult és a söntés mögötti életet. Hegedűje a ruhásszekrény tetején porosodott, egészen elfelejtkezett róla, vagy inkább ideje nem volt rá, hogy hangot csaljon ki belőle. Estére elfárasztotta az egész napos talpon állás, meg a családi gondok is nagyon elfoglalták, segítenie kellett Lillának a tanulásban, különösen a számtanpéldák megoldásában, s a feleségét sem hagyhatta magára a pólyás babával, álltak a babakocsi mellett, s hallgatták elszenderülve is a kis Malvinka nyekergését, aminek hajnalhasadtáig nem akart vége szakadni. Féltek az estéktől és az éjszakáktól, a kisbaba fárasztó és gyötrelmes fel-felsírásától, s amikor a kimerültségtől már-már ágynak estek mind a ketten, akkor pattant ki az agyából az isteni szikra, hogy a hegedűvel kellene valamit kezdenie. És anélkül, hogy végiggondolta volna, meghúzta a húrokon a vonót, és akkor mindjárt megtörtént a csoda, a kisbaba elhallgatott. Éjszakákat hegedülgetett aztán Malvinkának, mindenféle dalt eljátszott neki, s az olyan mély álomba szenderült, hogy reggelig meg sem moccant, aludhattak ők is nyugodtan. Ismét belejött a muzsikálásba, még hallgatóságot is vonzott az ablakhoz. Kamaszkorú fiúk és legények toporogtak éjszaka az udvarukon, be is szóltak néha, még ezt vagy azt a nótát játssza el, Pista bácsi, és a nyitott ablakon keresztül szétáradt a dal az éjszakában. S az altató, zenés esték egészen addig tartottak, míg a lányuk tipegve el nem indult. De még azután is elő-elővetette vele a hegedűt, hozzászokott a hangjához. Jól érezte magát Ökröshorváton. Ismert mindenkit, s mindenkinek a szebébe látott. Szívesen le is élte volna az életét abban a faluban, hiszen már gazdagnak tudhatta magát, egy szolidabb családi háza ára gyűlt össze a nyereségből, de egyelőre semmit nem akart kezdeni a megtakarított 227