A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

— S most? — Érzem, kételkedik, de igazolhatom is, most Prágában... — s nyúl a belső zsebe felé. — Elhiszem. — A kaptafánál maradtam, a szakmámban, a mezőgazdászoknál. Sokat utazom, ma is, holnap is itt értekezünk. — Egy pohár borral megkínálhatom? Hazai. — Máskor hálával venném, de valójában sietek, itt van, kérem, a névkártyám, cím, telefon, lakás, kérem. Elnézést, de várnak, ugyanis társasággal vagyok, tulajdonképpen holnap készültem tenni tiszteletem, de változott a koncepció. Az igazság az, hogy lerobbantam, mint férfi a férfinak mondom, képviselő elvtárs, belesodródtam egy színvonalas társaságba, és elfogyott a pénzem. Lekötelezme, nagyon lekötelezne... — Azért egy pohárral mégis, a találkozásra. A forradás elvörösödött a vendég homlokán; zavarttá vált, egy hajtásra öntötte magába a bort. — Ennyire sietős? — A jó társaság költöző madár, képviselő elvtárs bizonyára tudja, így is kellemetlen, és nem szeretnék kívül maradni. — S mennyi a cech? — Könnyelműség, tudom, megcsúsztam, kis híján az ezresbe lóg. A képviselő szemlesütve nézi az asztalt, a vagy-vagy dilemmája, félút üyen helyzetekben nincs, a gyanú és bizalom vonalán játszik a mérleg nyelve. „íme, a jövendő demokrácia apró kis leckéje, hisz ez is kiterjedés, a bizalom", peregnek gondolatai. „Elfogadhatom ezt az embert, de meg is tagadhatom, ha hitelt adok annak, amit mond, azonosulok vele, s egyben felelősséget is vállalok érte... A bizalom a lélek nagy kiterjedése és ereje, igen, most a bizalom kora jön, a bizalomra épülő demokrácia ideje." Felesége a konyhában hallgatja a párbeszédet, olvassa a szüneteket is, a gondolkodás kis idejeit. S ahogy a férfi átmegy a másik szobába, „ez egy csaló", sziszegi felé, „bízni kell az emberben", kapja válaszul. A képviselő legénysége éveiben Gogol Revizorát adták elő egy műkedvelő csoporttal, ő volt Hlesztakov, a hamis revizor. Akkor még nem sejtette, hogy a valamikori bohókás játékot feje tetejére állítja az élet, s egyszer komolyan kell szembenéznie az emberi kérésekkel. Most elhessegeti magától ezt a hirtelen elővillant képet mint a képzelet buta kis játékát. A vendég számolatlanul teszi zsebre a pénzt: egy hét múlva pontosan küldöm, napra pontosan... Zavart, kapkodó mozdulatokkal hátrál ki az előszobába, a búcsúzás pillanataiban kivörösödik homlokán a forradás. 21