A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Hogya György - Metszéspont

Metszéspont Amikor megjelentek a híres fürdőváros egyik mulatójában, és helyet foglaltak az egyik bejárattal szembeni asztal mellett, erőteljes illatfelhő lengte körül a helyiséget, és megcsiklandozva az emberek orrát, felkúszva egészen az agyukig, olyan önmagukhoz visszatérő történetek hangulatát idézte, amelyek lelassítják az időt és kitöltik az emberiség történelmét, mintha az is egy önmagához visszatérő történet lenne, középpontjában a nővel. Bár első pillantásra a legmagasabb volt a legfeltűnőbb, míg a szemüveges apró, hunyorgó szemével alig keltett feltűnést, a három nő lényét és lényegét mégiscsak egymáshoz tartozásuk határozta meg minden látszólagos csúnyaságukkal. Mert bár nem lehet azt állítani, hogy csúnyák lettek volna — hiszen ez félrevező lenne, és nem felelne meg annak a pontosságnak és következetességnek, amelyre a történet épít, mégis azt kell mondani, hogy előítéletekkel teli világunkban, ahol is a jellem és a külső megjelenés azonosságának és kettősségének kérdése szerepet játszik, a három középkorú barátnőnek akarva-akaratlanul is azt a ki nem mondott sejtést kellett cáfolnia, mely szerint a külső megjelenés csak a világ félrevezetésére szolgáló, megtévesztésig hűen megvalósított elképzelt én. Ők ugyanis már megvalósították önmagukat. Legalábbis úgy vélték, hogy házasságuk és otthon hagyott gyermekeik kellő kifejezői mindama lehetőségeiknek, amelyeket életük során hasznosíthattak. Hogy mindezek ellenére kirándulásuk szállodában eltöltött első napja alatt hiányérzetük támadt, azt nem tudták megmagyarázni. Mint ahogyan a szép nők a szép emlékeikből merítenek hihetetlen energiát, úgy ők is valami bátorító, biztos pontot kerestek az elkövetkező napokra. Mivel azonban sem szépségükkel, sem csúnyaságukkal, sem mással nem tudtak eltelni, a hiányérzet viszont állandóan a nyomukban járt, amióta otthagyták közös munkahelyüket a közös kirándulás kedvéért, megmagyarázhatatlan ellenségeskedő érzés kerítette őket a hatalmába, egyfajta feszültségpáncélt vonva köréjük, amely mögött éles megjegyzésekkel ostorozták önmagukat és a szálló vendégeit. Mindezt az új környezet, az 216