A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

tik. Egy az egyhez. „Leckét mondunk", jegyezte fel. Egyvalaki fejtegetése tért el az iskolás szólamoktól — valami biológusé. ,,A demokrácia kiterjedés", ezt fejtegette, „az élet lehetőségeinek és az egyéni cselekvés határainak a kiterjedése..." „Kiterjedés", ez a szó maradt meg a képviselőben... Igen, persze a tételnek számtalan vetülete van, tűnődött hazafelé, mert az ember kiterjedése a szélesebbre épített út is, a nagyobb autó, a kényelmesebb lakás, a művelődés. S ha magammal akarom folytatni, magas állami tisztségem is „kiterjedés", olvastam, de már tudom is, a hatalom megsokszorozza az élet lehetőségeit. Az est ceremoniális vetkőzésével a képviselő a világ nagy köréből a kicsibe lép. Ezután egy szál gatyában fotelba veti magát. így szeret lenni félmeztelenül, élvezi, ahogy bőrét éri-csapja a levegő. Érzi, ez az állapot semlegesíti benne a nap feszültségeit. Új érzés. Ezt érezheti a pilóta is, amikor hosszú útról térve hazai repülőtéren landol — a magasság élménye után a föld biztonsága. Nézi az aznapi postát. Mióta e tisztségében van, megszaporodtak a küldemények: a lapok tiszteletpéldányai, meghívások, jókívánságok, kapja az új bélyegsorozatokat is - a levelek nagy része kérés vagy panaszlás. — Ha így megy, hivatal lesz a házunk — jegyzi meg a feleség. — A levél bizalom is, rálátás az emberek gondjaira, az ország gondjára, a közhangulatra, érted? Ez a ház most országosan is fontos... Lehet a kiterjedés fontoskodás is. — Ha jól megnézed, kis ügyek ezek, földért civakodnak, kertek végéért, fél udvarokért, legtöbbjük az állammal perelne: sérelmesek, kártérítést követelő parasztok, iparosok, kiskereskedők... A nagy változás károsultjai... S mit kezdesz a kérelmező levelekkel? A panaszokkal? — Kivizsgáltatom... Ezután kávé, cigaretta, nyugalom, hosszan fújja a füstöt, s jó érzéssel társítja e két képet: cigarettafüst és a repülő kondenzcsíkjai... A harmadik csengetés már követelőző, ingerülten nyit ajtót, ismeretlen ember áll előtte, s ahogy arcába vágódik a fény, szeme elé kapja a kezét, majd mosolyogni próbál. — Elnézést, régi ismerősként jövök, földi a földihez — érezhetően száraz volt a nyelve, s fehér szájszéle fogaira feszült, ahogy szólt. Nagyobbra nyílt az ajtó, a képviselő emlékeihez kapkodva hátrál az 18