A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Gál Sándor - Isziná, iduká
semmi baja nem volt az itteni emberekkel, s azoknak sem Feróval. Még a teljesen nyilvánvaló vadorzását is elnézték, mert végül is néhány nyúl vagy fogoly elveszejtése bocsánatos bűnnek számított: volt is, maradt is belőle elegendő a széles határban. Igaz, olykor az esperes úr — aki szenvedélyes vadász volt, isten kegyelméből — megfenyegette a más felekezetbéli és más nyelvű atyafiát, de a benne munkálkodó kegyelem a fenyegetést semlegesítette. Azontúl pedig Fero a nagy körvadászatok alatt az esperes úr legjobb hajtója volt éveken át. A kölcsönös előnyök így békét szültek, vagy legalábbis egyetértő hallgatást. Amit azonban Fero az utóbbi másfél évben tapasztalt, az ellenére volt. A fellajstromozott „fehér lapos" gazdák az egyik oldalon, a másikon a deportálásra felírt zsellérsoriak sorsa aggodalommal töltötte el őt, mert közülük valónak érezte magát mindig, s mostanában úgy látszott, hogy ellenséggé változtatja őket az új rend. Már az iskola bezárása is olyan cselekedet volt, amit erősen helytelenített, de hiába szólt, leintették. Tiltakozásul s valami önigazolásfélét keresve úgy oldotta fel az egybegyűlt gondokat, hogy reggeltől napestig a határban csatangolt, hivatali ügyeire rá se nézett, a felülről érkező utasításokat nem vette tudomásul — egyszóval akadályozta a rendeletek végrehajtását. Persze az ilyesféle egyszemélyes tiltakozás mitsem ért, mert az új komisszár Fero helyett is buzgólkodott, mégpedig látható céltudatossággal és eredményességgel. Nemsokára kiderült, hogy a faluban vagy két tucat háborús bűnös bujkál, akiket a törvény értelmében felelősségre kell vonni, azaz deportáltatni a közeli városba. Fero csak hüledezett, amikor elolvasta a háborús bűnösök névsorát. Akár a saját nevét is odakörmölhette volna. A komisszárnak meg is mondta: — Egy név hiányzik, komisszár. — Kié? — Fero Havrané, komisszár, ha tudni akarod. A komisszár előbb elkomorodott, majd hangos nevetésben tört ki. — Oj, Fero, nagy tréfacsináló vagy te... Jókedve csitultával pedig közölte még Feróval, hogy új iskolaigazgatót neveztek ki a faluba, családos ember, feleségével együtt ők tanítanak majd szeptember elsejétől az iskolában. Nem sokkal később Rovny Rudolf igazgató úr családjával megérkezett egy ponyvával fedett teherautón. Az igazgató magas, szikár, szemüveges férfi volt, alig túl a harmincon, felesége, Magda asszony pedig minden tekintetben az ura ellentéte; egyik feléből is kitelt volna férjének a súlya. Egyetlen gyermekük, Tibike, anyjára ütött, maga is gömbölyű és súlyos gyermek, s ez az ő korában 151
