A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Fülöp Antal - Ki szállhat velünk?

— Szerénységem — jelentkezett Léri, s mielőtt fölpillantott volna, ujját az éppen olvasott sor alá helyezte. — Szóval maga az? — nézett rá Beck. Az érezhetően felgyorsuló pulzusok a zakók és habkönnyű pulóverek alatt jelezték, hogy az aktus a csúcs felé közeledik, a kielégülés előérzete már ott bizsergett az idegekben. Akkor váratlan dolog történt: Beck elmosolyodott. — Vége a gyűlésnek! — mondta. — Kérem, hagyjanak magunkra Léri tanár úrral. A terem kiürült, és Beck Lérihez fordult: — Kedvenc könyve a hangyákról... Igaz? — Beck cigarettájából gyújtottak rá. Beck előzékenyen tüzet adott Lérinek. — Amolyan hangyáskönyv — felelte Léri csipetnyi huncutsággal. — Meg kell, hogy mondjam, furcsállom kissé az összefüggést. A hangyák ugyanis sohasem játszanak - mondta Beck. Fürkésző pillantása épp csak átsiklott Léri arcán, s érintve a könyvet, megnyerő arckifejezés kíséretében rebbent vissza Lérire. — Sőt — mondta Léri — a játékról még csak nem is álmodnak. Hiszen tudja, mi a helyzet náluk... — Egyébként gratulálok — váltott hangnemet Beck, de előbbi asszociációjával vitte tovább a burkolt kihallgatást. - Játékra nevelni a fiúkat... Ha jól értem, arra gondolt, hogy később is, amikor már a szájuk és a szemük köré beégett az üresség, megtarthassák ezt az adottságot. — Stimmel — mondta Léri. — Egyébként félreértett. — Ejha! — Mármint hogy részben. — Éspedig? — A kiskorúságra gondoltam. Nem árt, ha megszokják, akár a bőrüket. Beck meglepő módon zavarba jött. Puha mokaszinjában elindult a parkettán, egy egészen hosszút szívott a cigarettájából, elsétált a zöld asztal sarkáig, kis ideig Lérinek háttal nézte a falat, majd visszafordult. A hamutartóba nyomta csikkét. Ironikus mosolya már nem Lérinek szólt, noha még hozzá beszélt: — Kitűnő, Léri! Egészen kitűnő. Ennél jobb nem is juthatott volna eszébe. Zseniális. Nyugodt lehet, ehhez ezután megkap minden támogatást ... Ezzel fölvette kabátját, táskáját, s két ujjal érintve Léri tenyerét, eltávozott. 110