A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Duba Gyula - A viharok időszaka
a szobába, ő is felriadt, de nehezen ébredt. Az altatótól bódultan felült, és önkéntelen mozdulattal megérintette a férfi arcát, aztán gyorsan visszahúzta a kezét. Már ébren volt, egészen az öntudatánál. — Mi történt? — kérdezte suttogva. — Vihar van, igazi tornádó. A kegyetlen csattanás és vadul felvillanó természetellenes fényár, amely mintha megölte volna az éjszakát, valósággal ágyához lapította az asszonyt. Nagyon félt a vihartól. Csendben maradt, de a férfi a villámcsapások fényénél látta, hogy riadtan hunyja le a szemét, amikor a szoba fényárba borul. A szél olyan erővel csapkodta a fatáblákat, hogy félni lehetett, szilánkokká töri az ablaküveget. Be kell csuknom őket, gondolta a férfi. Az asszony csak akkor értette meg, hogy mit akar, amikor tapogatózva felkelt, és kinyitotta az egyik ablakot. A szobába fergeteges erővel és vadsággal tört be a szél sodorta záporeső, s úgy mellbe vágta őt, hogy megtántorodott. Kapaszkodnia kellett, hogy földre ne teperjék a széllökések. — Csukd be az ablakot! — sikoltotta az asszony, s a hangjában rémület és féltés iszonyata volt. — Őrült, azonnal csukd be az ablakot! A férfi kihajolt az ablakon, és némán birkózott a fatáblákkal, hogy behajthassa őket, de azokat most acéloszlopok erejével szegezte a falhoz a vihar. A szoba belseje szinte állandóan fehér fényben úszott, s a férfi egy oldalpillantással meglátta, hogy a felesége felült az ágyban, és a rémülettől eltorzult arccal nézi őt. Az asszony vihar esetén minden ablakot becsukott a lakásban, mert meg volt győződve róla, hogy a szobába is becsaphat a villám, s éppen az ablakon. Számon tartotta a gömbvillámot is. Mindezt tudta a férfi. Sokáig küzdött a tornádóval, amíg becsukhatta a fatáblákat és az ablakot. Az asszony sírt félelmében, kezével befogta a fülét, hogy ne hallja a csattanásokat és nyomukban a vad morajt. A szemét is lehunyta, és egészen összekuporodott a takarója alatt. ítéletidő volt odakünn. Megkönnyebbülten lélegzett fel a férfi, amikor sikerült becsuknia az ablakot. Megpróbálta szárazra törülni csapzott haját egy törülközővel, és flanpllinget húzott magára átnedvesedett pizsamakabát j a helyett. Megnyugodva lefeküdt. Az asszony azonnal átbújt hozzá az ágyba, és egész testében remegve, nagy erővel belekapaszkodott; ösztönös mozdulatában féltés és segítségkérő oltalomkeresés volt egyszerre. Nem beszélt közben, csak halkan szipogott és nyöszörgött. Mint egy gyerek, fejét befúrta a hóna alá, bal lábával szenvedélyesen átfogta a férfit, és egész 101
