Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 3. A karácsony: férfi-ünnep

Követelem a bódító álmot, Karácsonyt, Krisztus-javat, Csúfság helyett a Magasságot. A háború imperialista társadalma csak csúfságra, tönk szélére juttathatja az emberiséget. Ady a kapitalizmus menekülő, kiútkereső csúfsága — a háború — helyett, a magasságot óhajtozza: a békét! És a béke — Jézus — nem lehet a háborús uszítók, a gyilkosok táborában Mindig volt titkos, valamis Názárethje az emberi Jónak, Honnan elindult könnyesen, Dagadón, szánva bús milliókat. A vers címe: Hozsánna bízó síróknak. Azóta krisztusi kor telt el, és a bús milliók ma — karácsonyt nevetnek! Tájainkon „prémbundás víg örvendezők" már nem farizeuskodnak, nem háborúskodhatnak, az Ady-jósolta „Vörös Krisztusok izgága tavaszi hadja" megérett, „s jussára méltó: a világra." Jézus jászol-születése nem volt vigalom: szegénység volt a komája, és pásztorok naiv örvendezését nyomon követte a heródesi törpeség elvakult, remegő, gyáva parancsa: a gyermekgyilkosság! A háromkirályokat nyomon követte a menekülő futás, a hazátlanság és bujkáló félelem. Ady a gyerekgyilkos, a jövőgyilkos Heródesek ellen harcolt, az „elkrisztusodott bús, keresztfás, szikkadt anyaméhek" változatlan világába akart mosolyt lopni, és íme, ma az „éhnyavalyás milliók" munkára és élelemre nevetnek, az anyák jövőfélelem nélkül szülnek, és az a gyermek, a betlehemi, nem tekint többé könnyezve Katóra. Ady „véres panorámák tavaszán" szól az anyákhoz; Heródes gyerekgyilkos háborúja helyett — a gyereknevelő, munkabiztos, bombamentes békét testálta el a millióknak: Síró anyáktól vidám megváltója Sohse fog jönni a világnak. Sok-sok Krisztust, de mosolyogva Küldjetek el, friss anyák, hozzánk . . . 68