Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 3. A karácsony: férfi-ünnep

S a vajúdó kínnak gyümölcse Nem lehet más, csak szörnyeteg . . . Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt, És rettentett a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül, Világot törve rombolón. Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad éhesen, vad harcra készen Állnak isszonyú seregek . . . Ady egész költészete realitáson alapul: nincs igazolatlan sora, elvetélt vagy játékos szava. Leplezetlen valóságlátás és pontos ténylemérés képesítik figyelmeztető, prófétikus jóslatokra. A világ elfeledkezőn karácsonyt játszik, de ő tudja, hogy ,,A Messiást nem várják immár," mert ,,Hazug a megváltás meséje": az ember, a történelem semmivé gyilkolta, meghazudtolta. Keserű, marcangoló váddal engedi futni a világot, mely nem akar látni és hallani: ,,Äm ne nézz ki az éjszakába, / . . . Ne halljátok a földdübörgést, / . . . Közéig a földi végítélet. . . / Addig lobogj csak kicsi gyertya, / . . . Örvendezzél derék világ, / Te meg vagy váltva tudniillik." Ez a „tudniillik" disszonánsán úgy vág bele a béke karácsonyi legendájába, mint egy vijjogó srapnel ördögi kacaja. Ez a tudniillik: a szemtépő vád, keserű önhúsba tépő gúny hahotája. Ez a világ jóvátehetetlenül elvetélte megváltását, elárulta, meggyalázta legszebb legendáját, legteljesebb erkölcsi realitását: a betlehemi gyermek ígéretét és igézetét: Ráfogott vigasságú Szegény Krisztus, te, gyermek, Kit, jaj, keresztre húznak « Vén, papi fejedelmek. Te: legszomorúbb ember, Ezerszer ember: gyermek. Ady ezt a tiszta emberséget őrző jóságot áhítozza Jézusban, ez vonzza és énekelteti: „Nagyok között kis Jézusért / Minden szépet tennék." Csak ő mondhatta ki a vál5 Fábry Z.: Stószi délelőttök 65