Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 2. A Tűz ünnepén

tudna mást, mint azt, hogy az uralkodó szociáldemokrácia 1929-ben betiltotta május elsejét, és hogy az uralomra került fasizmus az »önmagára ébredt nemzet* ünnepnapjává avatta — akkor mindent tudna." Hitler május elsejét nemcsak ellopta, de meg is gyalázta. Ez a május egykettőre átváltozott az ifjúság „fegyveravatási tavaszünnepévé": minden 17 éves ifjú május elsején kapta meg a „kardjogot", a fegyverjogot. Gyilkosság menlevelét és eszközét: a tőrt! A fasizmus májusa — a háborúavatás örömünnepe. Visszájára fordult minden. A következményeit mindnyájan ismerjük. Májusnak nincs nagyobb ellensége, mint az imperialista háború. És a háború nincs legyőzve. A májusi „embercserének" még mindig vannak ellenségei. Gyilkosai mindazok, kik Ady májusi lelkét gyilkolták, mindazok, kik „gyógyítónak a Háborút, a Rémet" hozzák. Ady e „sírjukban is megátkozott gazok" ellen feszült utolsó szavával, utolsó költeményével. Testamentum ez, utolsó és keserű: „fáradt félelem s hetyke utálat" eredménye: De Ady nem halt meg, Ady él tovább magyar milliókban, és él múlhatatlanul májusi „embercserélő" csodája: A Május izgat csupa verőfénnyel S úgy ágyazza, készíti a Jövőt, Száz hazugság száz hazug törvénnyel Hogy utána hasztalanul jöhet. 2 A TÜZ ÜNNEPÉN Idéztük már Adyt május elsején, megszólaltattuk karácsonyra, közben az emlékezés sora pünkösdig ért, és Ady: a magyar pünkösdi lélek, a tűz csiholója, az újító, a lázító, a szemtépő ige. Pünkösd a lélek kiáradásának ünnepe, és lélek, szellem magyar ugaron, szikkadt talajon úgy még nem áradt, mint Adyban és Adyval. Nincs e névben, műben és hatásban semmi véletlen, Ady a pünkösdi lélek — tudatosan, vállaltan, okkal és céllal. Ady pünkösdje: 59