Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 1. Ady májusi emléke

Kapál, hol majd é

1et terem. (Óh, mégis-mégis élni jó.) Erősek és fiatalok S a lábuk térdig meztelen . . . Innen már csak egy lépés a szociális megragadásig. Az idill után a Bús Ahasvérusok májusa: robbanásig feszült keserűség, a zöld tavasz bosszúja. A május: „embercserélő", a május „az örök ember-álom, a Jövő harsonája". És nincs tavasz, csak keserű, nyúzó, embertelen valóság. Csoda, ha itt robbanás készül, és csoda, ha a költő előre ad feloldozást a bosszú muszájára, kikerülhetetlenségére?!: És hogyha Május szörnyű vér-nap Volna, amely kit se szerelne, Akkor is az örök emberség Üzenne hozzánk benne. Mert Május a mi nagy mementónk, Mert Május az az örök vér-nap, Mely zöld tavaszt és bosszút jósol Minden bús Ahasvérnak. 1914. május elsején a Népszavában jelenik meg legismertebb májusi verse: A Május: szabad: Örüljön ma minden bilincses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél. Szabad Május szabad és szánt tömegje, Virágok alatt csókolózzatok, Reátok vár ez ország Hiszekegyje, Szabadítsatok s bölcsen higyjetek. De: a szabad Májusnak szánt tömeg egy fél év múlva legyilkoltan és tömegsírban találkozott. Élet, változás keserűbben még nem csalt meg költőt, mint a háború Ady forradalmi ember-hitét: Baljóslatú, bús nép a magyar, 57