Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
A VÁDLOTT MEGSZÓLAL
tünk: a „béke" minden vonatkozásban a bellicizmus hőfokát sugározza. Ami véget ért, ami után gyanús sietséggel igyekeznek pontot tenni, az a humánum. Ma egyre többen beszélnek a humanizmus csődjéről. Akik mondják, teszik és gyakorolják: a fasizmus vágyálmát élesztik és valósítják. Aki Hitler legyőzetése után a humanizmus csődjéről beszél, az elfelejtette, hogy a humanizmus csődje és hóhéra Hitler volt. Minden humanizmus melletti argumentumot kisemmiz a Mein Kampf két mondata: „Humanismus ist eine Mischung von Feigheit und Dummheit . . • Das Zeitalter der Humanität ist abgeschlossen." A Hitler ellen felkelt világ mégsem oldja fel a diktatórikus zárlatot: a fasizmus által elmarasztalt humanizmus ma az antifasiszta csődtömeg hulladéka. Az egyetlen ellenerő, az egyetlen jövőbe mutató erkölcsi realitás mint csődtömeg! A humanizmus ma mindennél nagyobb mentő és rendező realitás, mert a létező és uralkodó realitások: egymást emésztő pusztító öngyilkosságok. A fasizmus történelmi merénylet volt: ésszerűtlen, embertelen zoológiai realitás. Csak az utópia filozófusa, Ernst Bloch világíthatta meg a fasizmus valóságterrorját, „der stärkste Verhinderer der Wirklichkeit". A fasizmus az esedékes, az emberhez méltó valóság akadályozója, szabotálója. Ki hiszi el a 20. században, hogy faj, nemzet, társadalom, kultúra barbarizálása, emberek szervezett tömeggyilkossága, háborúba rekesztése lenne az emberlét mai kultúrfokának megfelelő cél és eredmény? Hitler mégis a visszájára fordította az egész világot: az őskor bunkóerkölcsére és ökölnívójára, a prima ratióra, melyet ultima ratióként szuggerált. „Der Drang zum Leben in seiner letzten Form wird alle lächerlichen Fesseln einer sogenannten Humanität immer wieder zerbrechen, um an seine Stelle die Humanität der Natur treten zu lassen, die die Schwachen vernichtet. w' Az ember mint az állati létharc menthetetlen rabja: az erkölcsi és szellemi ellenerők teljes kikapcsolását, hatálytalanítását jelenti. És a 20. század embere — a fasizmus révén — menthetetlenül megrekedt e zoológiai axiómánál, és hipnotizáltan mered Spenglerre: 426
