Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

degradálódott. És amikor a fasizmus áradata visszahúzódott, amikor az egész világ felé láthatón és tisztán kiemelkedett e kis sziget, a győztesek tagadásba vették. És megtörtént a lehetetlen: a magyarság fasiszta bűneiért ezt a meglátásra, elégtételre váró csoportot, ezt a közép-európai antifasiszta oázist — azonosították a fasizmussal. A magyar fasiszta bűnök bűnbakja: a szlovenszkói magyarság. Bűnbak tiszta erényekkel. Van-e példa erre a történelemben? Bűnhődni valami olyanért, amit éppen ezek a magyarok nem jelenthetnek. A keresztet mindig ártatlanok hordozzák, de a kereszt alatt össze is lehet roskadni. Nem mindenki lehet Krisztus. Még ha használna valamit az áldozat. De kinek lehet haszna az embertelen megoldásból? A nevető harmadiknak: a fasiszta lelkiségnek, a barbarizmusnak! Itt Szlovenszkón a sovinizmus tárva nyitott ajtaján csak a fasizmus fészkelheti be magát kiirthatatlanul, a másik oldalon a kitelepítés ugyanakkor olyan tömeget fasizál, mely eddig megőrizte intaktságát a barbarizmussal szemben. Az erőszakos kitelepítés egy tényleges irredentát segít nyeregbe, melyhez képest a volt turul irredenta — mely különben is csak a magyar belpolitika elterelő eszköze volt — semmivé törpül és elszürkül. 1918ban is volt költözködés tájainkról, de azt a talajtalanok, az erárista lateinerosztály vándornépsége inszcenálta. De most, de így? Földrögvalóság lesz az irredenta: a föld visszahúz, az elhagyott táj álmokban is lázít. Ne felejtsük el, az elűzöttek egyetlen központi motorja a ,,vissza". Huizinga nacionalizmuselemzésében olvassuk: „Rückkehr, Wiedersehen, diese beiden werden allzeitig den innigsten Anteil haben an den Gefühlsregungen, die der Gedanke an das Vaterland in uns wachmacht." A kitelepítés, kicserélés ettől a két leglényegtől fosztja meg az embert. Nincs többé vissza, nincs többé haza, nincs többé viszontlátás, nincs a hátam mögött többé semmi. Teljesebb semmibehullás nem képzelhető el. És ez a semmibe hulló ember kapaszkodni fog mindenbe, ami megadja neki „vissza"-tudatát, és kész lesz minden erőszakra és kalandra. A kitelepítés kivédhetetlenül kitenyészti a „viszsza"-vágy ámokfutóit. És nemcsak a „vissza"-vágy, de a jobb, megalapozott helyzetből a rosszabb bizonytalanságba zuhanás. Mert 27 Fábry Z.: Stószi délelőttök 417