Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

,,A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya abszolutisztikus úton, a hadijog alapján jött létre. A német és magyar lakosságot úgy kezelték, mint a háborúban legyőzött ellenfelet, akinek egyszerűen törvényeket diktálhatnak. . . Az a vélemény alakult ki, hogy velük szemben ki kell használni az államhatalmat." Krofta külügyminiszter még 1936-ban is megüthette ezt a hangot: ,,A köztársaság a cseh és szlovák lakosság műve ... Ez külön jogokat biztosít számunkra az állammal szemben és az államban, melyekre nem tarthatnak igényt a területén élő más nemzetiség tagjai." Beneš elnök, az új ČSR-t elindító kassai beszédében lényegében ugyanezt mondja: ,,Ez az állam csak a csehek és szlovákok állama, és senki másé." Valami azonban mégis megváltozott. Akkor régen volt egy Masaryk és volt egy erkölcsi törvény, mely gátat szabott az egyoldalú hatalmi mohóságnak: ,,A demokrácia nem uralmat jelent, hanem az igazság biztosításának munkáját. Mert az igazság a humanitás matematikája .. . Csak humanitás által tarthatjuk fenn magunkat." Csehszlovákia 1918-ban mint a közép-európai demokrácia lehetősége és ígérete startolt: másokat vonzó példává kellett önmagát kifejlesztenie. Ez adott értelmet és létjogosultságot erkölcsi és intellektuális rangjának, pedagógiai küldetésének. A pedagógus és indító neve Masaryk volt. És ez humánumot jelentett, tehát elsősorban megértést, toleranciát és jóakaratot mások felé: ,,A demokrácia az emberség politikai formája." Tanítványokhoz türelem kell, ez a pedagógus alapkövetelménye. Amikor a demokratikus haza egyik tanítványa — a német — 1938-ban túlontúl megbokrosodott, a pedagógus mint reménytelen esetet minden próbálkozás, újrakezdés nélkül azonnal feladta és kiközösítette. A pedagógus ezzel menthetetlenül a tanítvány nívójára süllyed. Masaryk síron túli intése ezt mindenben hangsúlyozza: 415