Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

míg balga homlokod a föld porába vered bűnbánónak: későn vallod álmunk valónak, s hogy: ez az álom volt — jövőd." Költő ítél Európa, költő áll Európa fölött: kisebbségi magyar kéri számon álmát. És ez nem véletlen. Kicsinységéből Európa emelte magához, árvaságát ő szüntette. Az európai tudattal telített kisebbségi magyar csak a hálát, csak a hűséget, csak az aggodalmat ismerheti. Ez a hűség nagyít minket és emel dimenziókon felül. Ezen a síkon, ebben a hazában otthon vagyunk, egy negyedszázados mentőszolgálat után árvaságunkban is számadó és számonkérési pont vagyunk, melyet nem lehet eltolni, csak más síkra kényszerítve — meghamisítani. Minket degradálni, bűnössé avatni, vádlottá terrorizálni csak hamis talajon lehet. De ezen a talajon minden ítélet csak justizmordot eredményezhet: lényünket — a vox humanát — nem érinti, és így nem kisebbítheti. Voltak percek, mikor Európa felett álltunk, őrködtünk, jajongtunk, ágáltunk; kell hogy jöjjenek percek, mikor Európa hozzánk talál. És ki fog akkor szégyenkezni: a vádlott vagy a bíró? A szlovenszkói költő teljes tudatossággal állt őrt embermagyarsága és Európa felett, és kritikusa is megértette szándékát, hatását és könyvecskéje dokumentumjellegét. A rádióban „radírozó" hangok karcoltak emberi szívekbe és agyakba, de a magyar sajtó Most költő beszél nagy címoldallal hozza Szalatnai Rezső méltatását: „Itt írták, rólunk szól, s minket igazol a nagy okmányok pecsétes hitelességével" ... Mi haszna? Ma hitelességének nincs érvénye, okmány voltának nincs tudója, értője, hallgatója, igent bólintója. E pecsét feltöretlen. „Egyszer tetemre hívunk minden egy sors-népet" . . . Vádlott nem rendezhet tetemrehívást. Az igazoló hitelesség hétpecsétes titok maradt. 8 A fasizmus központi motorja a gyűlölet. Az antifasizmus a humanizmus egységfrontjának stratégiája: a gyűlölet mo28* 403