Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

állandó mementóként fáklyázzák az „ezeréves magyar gondot", a dunatáji német veszedelmet. (Ezekben az időkben jár kézről kézre egy kis füzet, mely Petőfi németellenes verseit tartalmazza. A Magyar Párt házi estélyein ezeket szavalják. Házkutatások, letartóztatások, a szlovák sajtó denunciálásai a németek felé jelzik az akció komolyságát.) 1944-ben a szlovákiai magyar fiatalok, diákok, ifjúmunkások, fiúk és lányok minden mást elborítón, szinte lávaömlésszerűen vallanak Adyról, a magyar háborús emberség e fényalakjáról. A költő a mérték: a humanizmus próbatétjét kiállt költő, és a fiatalok rádiós Führerek helyett hozzá igazítják lépteiket, eszméléseiket. A középeurópai ifjúság körében hol van erre példa az uniformizált időkben? Ez az ifjúság azonfelül csak énekel. Éneklő ifjúság: ez a gyűjtőcím. A szlovenszkói magyar ifjúság dalaival hívja a nemzeteket igazságához: emberségéhez társakat keres árvaságában, az emberi szolidaritás énekes művéhez. Jeligéje: „Énekelj, magyar ifjúság, míg a nemzetek meghallják, és dalunkat csodálják." Nem harci dalokat énekel, hanem a béke, az emberi élet örömét és búját. Az Amerikába emigrált Bartók dalait énekli. Bartókot és Kodályt: Ady zenei rangtársait. Dallal, költői szóval, írástudók igéivel: emberi hanggal, makacs türelemmel és töretlen hittel mondott itt vétót egy kis néptöredék a német barbarizmusnak. Madách Imre sztregovai sírjához zarándokolt, és az emberi tragédia végszavát leste. Peéry Rezső, a zarándok, új Ádámként küldte biztatását: „Ne félj hát a mérlegtől, amit álom és való, terv és élmény egyenlegéről készítened kell, aki élsz, dolgozol, s magyarul elmélkedsz a tájon." 6 A lényeges ponthoz értünk: a szlovenszkói magyar írástudó próbatétjéhez, a vox humana hiteléhez és vizsgájához. Pia itt a sötét években, a faji törvények és vérerkölcsök világában a magyar írástudó megtántorodik, és enged a napos oldal csábításainak, akkor a szlovenszkói vox humana hitele visszamenőleg is megrendül. 394